Villámlátogatás Pécsett
2020. június 17. írta: Rcsa

Villámlátogatás Pécsett

A baranyai megyeszékhely úti célként mindig jó választás, ha valami tartalmas belföldi kirándulásra vágyunk, ám nemcsak akkor érdemes a várossal kalkulálni, ha egy hosszú hétvégét tervezünk, hanem akkor is, ha csak igazán kevés időnk, akár csupán másfél napunk van a kikapcsolódásra. Így történt ez múlt hétvégén velem is, ám a rövidre szabott szabadidőm ellenére a kiruccanásba sikerült betervezni egy borkóstolót, egy közel 20 km-es túrát a Mecsekben, és még egy kis városnézést is.
img_4795.JPG

Borvidékről lévén szó, számomra nem hiányozhat még egy minihétvégéből sem a boros program. A Pécsi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet borait már nagyon régóta szerettem volna megkóstolni, így nagyon megörültem annak, hogy Pécs belvárosában, egy hangulatos kerthelyiségben alkalmam adódott rá. A Vasutas Borkert és Fröccsölde pont azon a héten tűzte borlapjára a Kutató borait, ennél szerencsésebb nem is lehettem volna. (A  hely ráadásul kutyabarát, így duplán örültem a lehetőségnek.) A Fröccsölde igazi lazulós hely, hangulatában leginkább a fővárosi Kertemhez hasonlítható, pont olyan, ahová bármikor jó beugrani egy baráti csevegésre, ahol az árnyas fák tövében jól esik legurítani egy-két hosszúlépést. Bár szinte az első igazi nyári nap volt, és én ilyenkor előnybe részesítem a fröccsöket, mégis maradtam a sima boroknál, melyek közül most kettőt mindenképp kiemelnék. A Kutató 2019-es Zenitjét és a 2017-es félszáraz Cirfandliját. 

img_4748.JPG

A Pécsi Tudományegyetem keretei között működő kutatóintézet szőlőgénbankja egyedülálló Európában, méretét és fajtagazdagságát tekintve a hatodik legnagyobb a világon. Magáról a zenitről és a z-betűs fajtákról itt már írtam korábban, a Kutató zenitje abban azonban nem szerepelt. A Fröccsölde kóstolósora ezzel kezdődött és azt hiszem elsőre ennél jobbat választani sem tudtam volna. A bor a fajta könnyed, gyümölcsös arcát mutatta, remek savakkal, amit olyan jól esett inni, hogy mire eszembe jutott, hogy fotózni kéne, már alig volt a pohárban. Üdítő és frissítő tétel, igazi nyári bor, bármikor szívesen innám, ha ételt kéne választanom hozzá, mindenképp az előételekhez párosítanám, főleg salátákhoz. 

A 2017-es, félszáraz Cirfandli pedig épp a másik véglet volt, olyan, amivel az étkezéseket lehet lezárni, ám nem is annyira a desszertekhez, hanem például érlelt sajtokból álló sajttálhoz tudnám elképzelni (nem kéksajtokhoz, az már sok lenne neki, inkább érlelt brie-hez, munster sajthoz, stb.). A bor nagyon zamatos, illatában elsőként az igazi házi, savanykás sárgabaracklekvárt érezni, később csatlakozik hozzá egy kis törökméz is. Illata után édesebb ízeket várnánk, de szinte száraznak tűnik. Gyümölcsök jönnek itt is, de már nem a túlérettek dominálnak, a végén pedig némi kesernyés mandula is beköszön, de ezt már lehet, hogy az alkohol miatt érezni. Pécs és a cirfandli elválaszthatatlan, ha valaki a városban jár, mindenképp kóstoljon, szerencsére egyre több helyen lehet találkozni vele. Meglepő hány arca van a bornak, a száraztól az édesen át. Biztos mindenki megtalálja a kedvencét. 

Másnap a Mecsek egyik legszebb és legvadregényesebb részét vettem célba: a Nagy-mély-Völgyet és a Melegmányi Völgyet. 

img_4751.JPG

img_4752.JPG

A kisvasút végállomásától, Dömörkaputól indultam el a sárga jelzésen. A Misina és a Rábay-fa érintésével jutottam el a Nagy-Mély-völgyhöz. A völgy nem véletlenül kapta ezt a nevet. Valóban nagy és mély, néhol olyan óriási bükkfákkal, hogy az ember liliputinak érzi magát benne. A Mecseknek ez a része ráadásul telis-tele van medvehagymával, és bár mostanra már mind elsárgult és elvirágzott, még mindig hihetetlenül intenzív hagymaillat terjeng mindenfelé. A völgyön végigvezető piros turistajelzés és a visszafelé utat jelölő piros + jelzés rengeteg forrás mellett vezet el. Én a túrám végére nyolcat számoltam össze - de akár több is lehetett -, így cseppet sem kell aggódni, ha kevés innivalóval vágunk neki az útnak. Bárhol megtölthetjük friss forrásvízzel kulacsunkat.

img_4762.JPG

A túraútvonal másik érdekessége a Melegmányi forrás közelében lévő mésztufalépcső. A több méter magas lépcsős képződmény első blikkre olyan, mintha sárlavina keresztezné utunkat, ám ha közelebb megyünk, láthatjuk, hogy itt bizony másról van szó. A lépcsőket a víz magának építi, amikor hosszú, föld alatti útja után a felszínre érkezik, és a benne oldott ásványianyag tartalom az ott lévő faágakra, kövekre rakódik. Esősebb időszak után, még látványosabb lehet az egész, ahogy a lépcsős szerkezeten csobog le a víz.

img_4763.JPG

A Melegmányi völgyből vissza Dömörkapuhoz többféle út közül választhatunk. Érdemes a pécsiek kedvenc piknikező helye, a Kis-rét felé venni az irányt. Ha erre megyünk, keresztezzük a sípályát, megcsodálhatjuk másik szögből a város jelképének számító tévétornyot és belefuthatunk csodálatos kilátópontokba is. 

img_4778.JPG

Nekem a túra után már csak egy városnézésre maradt időm, így természetes, hogy a belváros és a kötelező látnivalók felé vettem az irányt. Többször voltam már Pécsett, de most mégis látni akartam a népszerű helyeket, és arra is kíváncsi voltam, visszatért-e az élet a karanténhelyzet után. Hát, jelentem, nagyon is. Pécs lüktet és zsibong. Az éttermek, bárok teraszain sehol sem lehetett üres asztalt találni. A sétálóutcákban párok, diákcsoportok, kisgyermekes szülők andalogtak, a dzsámi előtt pedig a deszkások gyakoroltak, mikor ott voltam. Mintha az elmúlt időszak csak egy rossz álom lett volna. 

További képek a galériában:

A bejegyzés trackback címe:

https://borvidekmania.blog.hu/api/trackback/id/tr5415811048

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.