Milyen borokat kóstoljunk a Garda-tónál?
2019. június 23. írta: Rcsa

Milyen borokat kóstoljunk a Garda-tónál?

Olaszország legnagyobb tava régóta népszerű úti cél a magyar turisták körében is. Gyönyörű hegyei csak úgy vonzzák a bringásokat és a kirándulókat, hatalmas víztükre pedig a vitorlások és a szörfösök Mekkája. Festői kisvárosai és hangulatos éttermei azokat is rabul ejti, akik nem az aktív turizmusra szavaznak nyaraláskor. Azt azonban már jóval kevesebben tudják, hogy déli partjánál olyan borvidék húzódik, mely egészen kiváló fehér borokat ad. Ha legközelebb Sirmione óvárosában járunk (márpedig azt mindenki felkeresi, aki a Garda-tónál nyaral), szánjunk még egy napot a közelben lévő pincészetek felfedezésére. Ám ha mégsem tudunk plusz napot beiktatni a vakációnkba, legalább az ebédhez vagy a vacsorához rendeljünk fehér borokat Lugana vidékéről. Nem fogjuk megbánni.

img_lugana_19.jpg

A Garda-tó kialakulása valójában a jég munkájához köthető. Az utolsó jégkorszakban egy gleccser alakította, mélyítette az ott lévő völgyet, a hegyekről lemorzsolódott hordalékot pedig ott rakta le, amit ma a tó déli partjának ismerünk. Ez a felhalmozódott kőzettörmelék egy sáncot alkotva felduzzasztotta az olvadó gleccser vizét, így alakult ki végül a Garda-tó. A morénából pedig egy igen változatos talajszerkezet jött létre, ez a terület a Lugana-borok otthona. A Lugana borok 1967-ben kaptak DOC státuszt, ez azt jelenti, hogy a Lugana DOC borok oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel (OEM) rendelkeznek, vagyis készítésük szigorúan szabályozott.

A borvidék nagyjából akkora mint a mi Villányi borvidékünk, közel 200 szőlőtermelővel és 113 palackozóval. A tó hőkiegyenlítő szerepe, a lágy, állandóan mozgó szelek és az ásványokban gazdag talaj tökéletes környezetet biztosítanak a helyi fehér fajtának, a Turbiana szőlőnek.

img_lugana_11.jpg

A Turbiana szőlőről sokáig úgy gondolták, hogy rokoni kapcsolatban van a Trebbiano di Soave szőlővel, de 15 évvel ezelőtt a Milánói Egyetemen végeztek egy DNS-tesztet, mely végül kimutatta, hogy a két fajtának semmi köze egymáshoz. (Korábban a Turbiana-t Trebbiano di Lugana-nak is hívták, mert szentül meg voltak győződve arról, hogy a két szőlőt rokoni szálak kapcsolják össze.) A Turbiana közepes méretű, tömöttebb fürtű szőlő. Borai a krétás-meszes-agyagos talajnak köszönhetően ropogós savúak, frissítőek és vibrálóan üdék. A jelenlegi szabályozás 5 kategóriában engedi készíteni a borokat: Lugana, Lugana Superiore, Lugana Riserva, Lugana Vendemmia Tardiva (késői szüret) és Lugana Spumante. De hogy pontosan milyenek is az ott készült borok, néhány példán keresztül bemutatom.

0k0a7290.jpg

Fotó: Grósz Balázs

Pasini San Giovanni  - Lugana DOC Spumante Brut - pezsgő.  
A családi borászat tradicionális, vagyis palackos erjesztésű pezsgője aperitifként is ideális, de a helyi konyhához, például halas rizottóhoz is jól illik. Citromos, zöldalmás illatával, finoman cirógató buborékjaival igazi nyári frissítő ital.

Nunzio Ghiraldi  - Lugana DOC Il Gruccione, 2018
Ez a luganai „alapborok” közé tartozik, melyek közel 90 százalékát fedik le Lugana védett eredetű borainak. Szintén családi borászat a háttérben, a tulajdonos a jogász hivatását hagyta ott a borászkodásért, egyszerűen azért, mert elege lett az irodai munkából. A bor 100 százalékban turbiana szőlőből készült, kézzel szüretelték, egészfürtös préselést alkalmaztak, majd acéltartályban erjesztették. Virágos, citrusos, mandulás illat jellemzi, közepes savakkal, rövidebb lecsengéssel. Előételekhez, tenger gyümölcseihez kiváló.

0k0a7292.jpg

Fotó: Grósz Balázs

Fraccaroli – Lugana DOC Superiore Campo Será, 2017.
Ebben a kategóriában szüret után még legalább egy évig kötelező érlelni a bort. Ez is egy évet töltött acéltartályban. Színe sötétebb, mint az előzőnek, illata és íze is komplexebb, teltebb. Illatában főként vilmoskörtét és sárgabarackot érezni, de az egész bor melegebb hangulatú, mint az előző. Lecsengésnél egy kis keserűmandula aromát lehet felfedezni. Ez már inkább grillezett halakhoz, szárnyasokhoz ideális.

0k0a7297.jpg

Fotó: Grósz Balázs

Ca’Lojera – Lugana DOC Riserva del Lupo, 2015.
Késői szüret (október vége, november eleje), ám mégsem édes bor. (A kategória borai egyébként a Superiore borokból alakultak ki, legalább 24 hónapos érlelésen keresztül.) Ez a bor is két évet töltött acéltartályban, majd 6 hónapot palackban, mielőtt piacra került. Birses, méhviaszos aromákat érezni benne, valamint piritott magvakat, kevés gyógynövényességgel. Ez már egyértelműen nem az előételek és a könnyedebb fogások bora, inkább homárhoz, gyümölccsel készült sültekhez, vagy akár keleti ételekhez lehet elképzelni. Ha valaki olaszországi utazása előtt szeretné ezt megkóstolni, Budapesten a Trattoria Pomo D’Oro-ban megteheti.

A Lugana Vendemmia Tardiva (vagyis késői szüretelésű bor) viszonylag új kategória a borvidéken, szinte még kísérleti státuszban van. Az alapkoncepció, hogy a szőlőt hagyják túlérni, a klasszikus szüretnél később, október végén, november elején szüretelnek. Ez a késői szüret sokkal gazdagabb, komplexebb, ugyanakkor lágyabb ízvilágot eredményez, de nincs mellette tapadós édes érzés, mivel a savak élénkek. A stílus alakításakor az elzászi és német késői szüretelésű borok voltak a jó követendő példák.

A bejegyzés trackback címe:

https://borvidekmania.blog.hu/api/trackback/id/tr8914902220

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.