Füred, Csopak, bármikor
2018. március 25. írta: Rcsa

Füred, Csopak, bármikor

Az elmúlt időszakban két alkalommal is lent tudtam tölteni néhány napot Füreden és Csopakon, és ez pont elég volt ahhoz, hogy megállapítsam: a Balaton ilyenkor sokkal hangulatosabb, mint nyáron. Nem véletlenül szajkózzák a helyiek - főleg a vendéglátósok -, hogy a magyar tenger télen is menő. Ilyenkor nincs tömeg. Nyugodtan lehet andalogni a sétányon és a mólón. Ráérősen kávézhatunk, miközben a nálunk is álmosabb természetet csodáljuk. A legjobb éttermek szezonon kívül is nyitva vannak, a borok pedig pont annyira finomak, mint máskor. A legfantasztikusabb azonban maga a tó, ahogy hideg színekben tündököl.

img_1734_1.JPG

img_1735_1.jpg

Füreden az is igazán jó, hogy bármikor túrázhatunk egyet, ha ahhoz támad kedvünk. A turistautak a város területéről indulnak, néhány lépés és már nem is az aszfaltot koptatjuk. Sokan a Jókai-kilátóhoz kirándulnak, ahonnan szédületes panoráma nyílik a városra, a tóra, és a Tihanyi-félszigetre. Nem kell hozzá különösebben sportos erőnlét, hogy felkapaszkodjunk a hegyre, hiszen az egész csupán 317 méterrel nőtt a tengerszint fölé. Ám ha valaki még ennél is könnyedebb sétára áhítozik, érdemes a Koloska csárda felé venni az irányt (jól ki van táblázva, el sem lehet téveszteni). Az étterem közelében lévő vadaspark évszaktól függetlenül jó program. Igaz, hogy sokkal kisebb, mint a budakeszi társa, kevesebb vadat is láthatunk benne, viszont nem kell belépőt fizetni. Megfigyelhetjük a dámszarvasokat, a gímszarvasokat, és a muflonokat is, ráadásul az egyik dombon álló vadászlesről az egész környéket bepásztázhatjuk.

img_1712_1.jpg

img_1720_1.JPG

A vadasparktól az út a helyiek legnépszerűbb kirándulóhelye felé vezet, ahol az erdei úton még egy tornapályát is kialakítottak. Mintegy száz méterenként tábla mutatja, hogy milyen feladatokat végezhetünk, a húzódzkodástól a felülésekig, ha a kirándulást egy komolyabb testedzéssel szeretnénk ötvözni.

img_1718_1.JPG

Innen is el lehet jutni a Jókai-kilátóba, de akár a Lóczy-barlangot is megcélozhatjuk. A barlang nem nagy, mindössze 70 méteres az a rész, amit bejárhatunk, ám annál látványosabb az egész. 1882-ben fedezték fel, és 1930-ban építették ki a nagyközönség számára is. Néhány százezer éve itt tört fel a járatokat, folyosókat kioldó termálvíz, ami a felsőbb szinteken gömbüstöket és kürtőket is létrehozott. Az attrakciót a 220 millió éves, Füredi Mészkő tűzkőlencsés, megdőlt kőzetpadjai jelentik. A barlangban cseppköveket nem találunk, mert a rétegeket elválasztó agyagcsíkok fékezik a csapadékvíz beszivárgását.

img_1740_1.JPG

Túra után jólesik feltölteni a raktárakat, és erre Balatonfüred számos lehetőséget kínál. Olyan éttermek nyíltak az elmúlt években, melyek folyamatosan benne vannak a gasztronómiai szaklapok ajánlásaiban. Csak a teljesség igénye nélkül: ott a Kredenc, a Morzsa bisztró, a Szívkórházzal szemben a Horváth-ház, a parti sétánynál a Nem Kacsa. Mi a Sparheltet választottuk, és jól tettük azt is hogy előre foglaltunk asztalt. Ebédidőben ugyanis teljesen tele volt. Az étteremnek a fehér bútorokkal, és a faburkolatokkal olyan hangulata van, mint egy tengerparti bisztrónak. Csak itt, amikor kinézünk, nem homokdűnéket látunk, hanem Füred legforgalmasabb utcáját. Az étlap nem hosszú, ám annál ígéretesebb. Néhány előétel, leves, 4-5 főétel, desszert. Én életem egyik legjobb spenót krémlevesét ettem itt, melyet némi kecskesajttal és kesudióval bolondítottak meg, valamint egy omlós-ízletes marhapofát. A borkínálatban a Thetis Birtok borait láthatjuk, ami nem véletlen, hiszen az étterem és a borászat tulajdonosa ugyanaz. A spenót krémleveshez tökéletese illet a száraz zenit, a marhához pedig a 2016-os merlot, mely egyszerre volt meggyes, fűszeres, bársonyos és közepesen testes.

img_1724_1.JPG

Ha további boros élményekre vágyunk, és nem szeretnénk messzire menni a sétánytól, betérhetünk a Figula Borbárba, ahol a borászat teljes szortimentjét végigkóstolhatjuk. Ha azonban autentikusabb helyszínen szeretnénk borozni, érdemes Csopak felé venni az irányt. Füredről a Péterhegyi úton elindulva hamarosan két olyan birtok is az utunkba akad, ahol nemcsak a borokért és a finom falatokért éri meg megállni, hanem a kilátásért is. A Szitahegyen lévő Petrányi Pince és a Szent Donát Birtok is olyan panorámával bír, melyet csak a legszebb balatoni képeslapokon láthatunk.

Csopakról valószínűleg mindenkinek az olaszrizling jut eszébe először, ám én most mégis egy vöröset, méghozzá egy kékfrankost ajánlanék. A Szent Donát Birtok 2015-ös, Magma névre keresztelt vörösbora egy több millió éve szunnyadó vulkánról származik. A bort adó kékfrankos szőlő a Tihanyi-félszigeten, pontosabban a Lapi-dűlőben termett. A talaj rendkívül ásványos, a Balaton és a Belső-tó pedig olyan fűtő-klímát eredményez, ami tökéletesen megfelel kékszőlő termesztéséhez. A bor ennek ellenére fényévtávolságra van a mediterrán vörösöknél megszokott aszalt gyümölcsös ízvilágtól. Lendületes, jól iható, fűszeres és frissítő. Nem könnyen felejthető.

img_1474_1.JPG

img_1472_1.JPG

Csopakon azonban muszáj olaszrizlinget is kóstolni, ha már ott jár az ember. Főleg azért, hogy megtudja, miért is volt olyan fontos néhány évvel ezelőtt, hogy létrejöjjön a borvidék egyik legszigorúbb eredetvédelmi szabályozása, a Csopaki Kódex. Csak azok a dűlőszelektált borok viselhetik a Csopaki Kódex védjegyét, melyeknél - egészen a szőlőműveléstől a borkészítésig - betartották az előírásokat. A borokat minden évben független borbíráló bizottság ítéli meg és csak az ő egyetértésükkel kerülhet a plecsni a palackra. Hogy ez pontosan milyen színvonalú borokat jelent, könnyedén megtudhatjuk, ha megkóstoljuk a Petrányi Pincészet 2015-ös Szitahegy Olaszrizlingjét.

img_1765.JPG

A megszokott sápadt, olaszrizling-színektől eltérően ez intenzívebb, ízében és illatában is inkább az őszibarackos jegyek dominálnak, ám van citrus és sav is bőven. A pincészetnél fontos szempont egyébként, hogy a savakat megőrizzék, szerintük így tudják leginkább megmutatni a balaton-felvidéki jellegzetességeket. Ez az olaszrizling igazi télűző, tavaszköszöntő, nyárváró bor. Főleg egy olyan pincészetnél üldögélve, melynek épületét körös-körül szőlő határolja.

img_1744_1.JPG

img_1751_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://borvidekmania.blog.hu/api/trackback/id/tr5313775014

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

anger is a gift 2018.03.29. 18:41:22

"a borvidék egyik legszigorúbb eredetvédelmi szabályozása, a Csopaki Kódex. Csak azok a dűlőszelektált borok viselhetik a Csopaki Kódex védjegyét, melyeknél - egészen a szőlőműveléstől a borkészítésig - betartották az előírásokat. (...) Hogy ez pontosan milyen színvonalú borokat jelent,"
Az eredetvédelem - ahogy a név maga mutatja is - a bor származását hivatott tanúsítani, a bor "színvonala" viszont (feltételezem) a "minőség" szinonimája lenne. Természetesen lehet találni (magyarázni) összefüggést az eredetvédelmi szabályok és a bor minősége között, azonban ennyire nem szabadna leegyszerűsíteni, illetve összemosni a két dolgot, mint ahogyan a T. Posztoló teszi.