Jégvirágtól kipurcanásig
2018. február 04. írta: Rcsa

Jégvirágtól kipurcanásig

Van egy fesztivál hazánkban, ahol nem palackból töltik a kóstolnivalót a pohárba, hanem többnyire üstből mérik, merőkanállal. Ahol nem a sav-cukor egyensúly vagy a hordós érlelés a fontos, hanem a különleges ízesítés. A borkorcsolya pedig nem sajttál, hanem vesevelő, hagymásbab, vagy éppen rántott töltött káposzta. A borok hőmérsékleténél csak a hangulat forróbb. Ez a Monori Pincefalu Jégvirágtól Borvirágig rendezvénye, melyet mindig a tél közepén tartanak. Az idei volt a 13. a sorban.

img_1604.JPG

img_1620.JPG

Monor a Kunsági borvidék része. Ez a kijelentés akkor igazán megdöbbentő, ha belegondolunk: az ember felül a vonatra a Nyugati Pályaudvarnál, s 45 perc múlva egy olyan településen találja magát, mely Magyarország legnagyobb szőlőtermő területéhez tartozik. Az első magyar nyelvű földrajzi szótár is így ír Monorról 1799-ben: "Monor magyar falu Pest Várm. földesura az Egri Káptalanbéli földes uraság, lakosai katolikusok, többen reformátusok... bora meglehetősen sok terem..." Ennek ellenére - valljuk be őszintén -, nem a szőlő az első, ami eszünkbe jut Monorról.

fullsizerender_16.jpg

 fullsizerender_18.jpg

A Strázsa-hegyen elterülő pincefalu olyan, mintha egy kisebb település lenne Monoron belül. Pincesorokkal tagolt szőlőskertek, borházak, kisebb-nagyobb pincék, présházak váltakoznak a keskeny, kanyargós út mellett. Itt rendezik meg évről évre a Jégvirágtól-Borvirágig fesztivált, melyen a forralt borok mellett a laktató ételeké a főszerep. Van ott minden, ami szem-szájnak ingere, s amik még csak véletlenül sem illeszthetők egyetlen diétába sem.

fullsizerender_20.jpg

Az ötlet egyébként működik. A rendezvényre egyre többen látogatnak ki, függetlenül attól, hogy esik, fúj, havazik vagy hózik. Tél derekán ugyanis jól esik a szervezetnek a melengető ital. Ráadásul ahány pince, annyi féle ízesítés: mangós, chilis, ananászos, szedres vagy akár narancsos forralt borok gőzölögnek a kertekben. A pincék tulajdonosai pedig vagy maguk főznek ínycsiklandó ételeket, vagy vendégségbe hívnak egy-egy bisztrót, cukrászdát vagy lángosost, hogy együtt alkossanak valami emlékezetest. Így idén lehetett falatozni erdei gombás vadragut sztrapacskával, főtt, füstölt csülköt hagymás-ecetes tormával, harcsa paprikást kemencés túrós csuszával, zöldfűszeres halkocsonyát, sült vért, pájslit, vesevelőt. Nekem leginkább a rántott töltött káposzta ízlett, olyat még soha nem ettem. Pedig tudom, hogy a magyarok képesek mindent kirántani, de erre álmomban sem gondoltam volna. És mégis fantasztikus!

S ha már a könnyűnek egyáltalán nem nevezhető ételekkel kellően megtámogatta koleszterin-szintjét az ember, válogathatott az édességek között is. A túrós batyutól a kürtős kalácson át egészen a citromos-áfonyás-fahéjas lángosig terjedt a skála, s bármennyire is hihetetlen, ez utóbbi egyáltalán nem volt olyan bizarr, mint ahogy hangzik. A lángos végül is kelt tészta, olajban kisütve, akár a fánk. S ha így állunk hozzá, már nem is tűnik ördögtől valónak az édes feltét. Csak mi megszoktuk a sajtos-tejfölös változatot. Ettől függetlenül, inkább a hagyományosabb ízek voltak túlsúlyban, hiszen a már említett túrós batyu mellett akár diós csigát is választhatott desszertnek az egyszeri fesztiválozó.

img_1611.JPG

S hogy egy ilyen dőzsölést miként lehet túlélni? Én például a program előtt, korán reggel elmentem futni a Margitszigetre. Nem mintha az ott elégetett kalóriám akár csak köszönő viszonyban lett volna a Monoron bevitt tápértékkel, de legalább valamennyire megnyugtattam magam. És mint tudjuk, fejben dől el minden.

A bejegyzés trackback címe:

https://borvidekmania.blog.hu/api/trackback/id/tr9013632502

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.